Sokoldalú növény, melynek gyógyító hatását az utóbbi évtizedben ismerték fel a természetgyógyászok.

Az aloé a 18. század elején került Európába. Őshazájában az indiánok pozsgás levelének nedvét felfogták és gyantává szárítva gyógyszerként használtak.

Az aloé húsos, lándzsa alakú, szúrós élű leveleket fejlesztő, szerény növény. Szobában, cserépbe ültetve gyorsan növekszik, ha világos, de nem napfényes helyen áll és mértékletes öntözésben részesül. Télen se álljon hideg, fűtetlen szobában: legkedvezőbb számára a 16-18 fokos hőmérséklet. A kifejlett növény bőségesen fejleszt sarjakat: ezek leválasztásával szaporítható.

A legfontosabb gyógyhatásai: méregtelenít, pusztítja a vírusokat, a gombákat és a baktériumokat, csillapítja a fájdalmat, gyorsítja az égési és fagyási sebek gyógyulását, regenerálja a bőrt, mérsékli az ízületi fájdalmakat, enyhíti a rovarcsípés okozta viszketést stb.